A szűrés egy módszer, amely oldhatatlan szilárd anyagok kiválasztása folyadékokból vagy gázokból a részecskék különböző nagysága alapján. A szuszpenzió a szűrőn keresztül áramlik, míg a folyadék (a szűrendő médium) átfolyik, a szűrési maradék pedig felfogódik a szűrőben.

A szűrésnél nemkívánatos szubsztanciók (szennyeződések) keletkeznek, a szűrő feladata megállítani ezeket egy pontosan meghatározott helyen megfelelő szűrőtípus vagy szeparátor alkalmazásával. Egyes szubsztanciók elválasztásának problémáját négy alapcsoportra oszthatjuk:

• szeparálás szilárd részecskék – gáz
• szeparálás szilárd részecskék – folyadék
• szeparálás folyadék – folyadékň
• szeparálás szilárd részecskék – szilárd részecskék

Legszélesebb csoport a szilárd részecskék – gáz szeparálása, ezt képviseli a levegő, ipari gázok, gázvezetékek, klimatizációk szűrése, stb. Ebben a folyamatban főleg szűrőket alkalmaznak, lehetnek még különböző típusú szeparátorok, üledékgyűjtők és kefék, amelyek ezeket a szilárd részecskéket eltávolítják.

A szilárd részecskék – folyadék szeparálása a legszélesebb körű mechanikai szűrést képviseli, ahol az esetek többségében viszonylag nagyobb mennyiségű folyadék átszűrése és ugyanúgy nagy mennyiségű szilárd részecskék eltávolítása szükséges. Ezeket a folyamatokat leggyakrabban az iparban alkalmazzák, ahol ezek a folyamatok félig, vag teljesen automatizáltak. Az ekológia szempontjából ezen a téren széleskörű alkalmazása van úgy az ivó, mint a használati víz szeparálásának és szűrésének .

A folyadék –folyadék és a szilárd részecskék – szilárd részecskék szeparálás nagyon igényes a szűrő vagy a szeparátor helyes megválasztásának szempontjából, hogy ez a folyamat hatékony legyen a szeparáció szempontjából és egyben gazdaságos is. Ezek az alkalmazások már magas szinten szakosítottak, szükséges a visazonylag nagy teóriai tudás és nem utolsó sorban szakmai tapasztalat a szűrő / szeparátor helyes megválasztásához. A szeparáció ezen fajtája a különféle folyamatok nagy részében csak partikulárisan, tehát az agész folyamat csak egy részét oldja meg.

A folyadék – folyadék szeparációjának az alapmódszere például a desztiláció, ami nagyban különbözik a felszíni szűréstől. Ebben az esetben kémiai eljárással való szeparálásról van szó. Más esetben például szeparálás koaleszcerek segítségével, amelyek képesek szétválasztani különböző kölcsönösen összekapcsolt egyforma nagyságú molekulákat. Különleges eset két heterogén anyag a víz és a sav szétválasztása oszmotikus membránok segítségével, amely a  molekulák különböző nagyságának elvén alapszik.

A szeparálás legegyszerűbb és történelmileg a legrégibb formája a  szilárd anyag – szilárd anyag szeparálás szitán keresztül. Itt kihasználják egyes részecskék méreti tulajdonságait. A szeparáció hatékonysága egyértelműen adott a szita szemeinek nagyságától. Az anyagok fizikai tulajdonságait, mint a mágneses mező a mágneses szeparátorok használják ki (például a vasérc szétválasztása).

A szűrés mértéke nagyon fontos a szűrés hatékonyságától és a szűréssel összefüggő költségek szempontjából. Nagy költségek ráfordításával nagyon hatékony szűrés érhető el, de konstrukció szempontból a bezendezésen ilyen szűrés nem szükséges. Ellenkező eset álhat fenn, ha gazdaságilag a legkedvezőbb szűrés útján haladunk, de az igényelt berendezés részére ez a szűrés kevésbé lesz hatékony. Ebben az esetben a gép gyakran meghibásodhat, ez által megnövekednek a karbantartási költségek, vagy csökken a gép élettartama és a berendezést gyakran kell cserélni. Ezért a döntésnél, hogy milyen fajta szűrést válasszunk, nagyon fontos hogy elegendő információnk legyen a gép egyes elemeinek tisztaságának követelményeire,  folyamat tisztaságára vagy a pontosságára (pl. megmunkálásnál).